Mielőtt rátérnék a 21. századi boszorkányság kitárgyalására, szeretnék megosztani veled valamit a múltról. Mégpedig a nem is olyan régi múltról…

Az imént a Magyarországi boszorkányüldözésekről olvasva akadtam rá erre az igen érdekes összefoglalóra.

Bár az 1760-as években már megjelentek Mária Terézia boszorkányüldözést betiltó rendelkezései, az alábbi adatokból látható, hogy ez még nem jelentette azt, hogy az emberek megbékültek a boszorkányok jelenlétével:

„A heti- vagy napisajtóban jelentek meg ezek a hírek:

1873. A szigetvári főszolgabíró jelentése az Arnold Ferencné szentlászlói lakos elleni lakossági bejelentésekről.

1906. A munkácsi görög-katolikus püspökségen Simon Mihály panasza Matyatczko Tivadar kanonoknak Simon Jánosné, Sztankovics Borbála kántorné ellen, hogy babonasággal megrontották.

1954. Szeged járásbírósága előtt G.F.-né született Sz.R. megrágalmazásának esete.

1956. Orosháza járásbírósága előtt Antali János özvegyének kuruzslással és boszorkánysággal való megrágalmazása.

1967. Gyöngyös járásbírósága előtt Ferenc Jánosné megrágalmazásának esete.

1968. Hírlapi tudósítás az ásotthalmi önbíráskodásról, melyben Csupity Antalné, Kérnyő Jusztinát boszorkánysággal rágalmazták.”

Elgondolkodtató, igaz?