Nyomni az elbeszélések szerint a boszorkányok bosszúból jártak. A megkínzott személy sokszor felismerte rosszakaróját, de nem árulhatta el őt, mert az halálra kínozta volna.

Ha rövid idő leforgása alatt többször kínoztak valakit a boszorkányok, a családtagok a segítségére siettek, hogy elfoghassák a rontót. Ezt azonban a megkínzott személyen kívül nem látta senki, ezért az elbeszélések szerint más módszerekhez folyamodtak.

Hatásos volt a boszorkány ellen az ürülék, a tehéntrágya, a tükör vagy a gatyamadzag. Ahová gyakran járt nyomni, azt a szobát minden este megszentelték , az ablakzárra szentelt rózsafűzért akasztottak, az ágyat, amelyikben a kínzott személy aludt, szentelt krétával körülrajzolták.

Legjobb védekezésnek azt tartották, ha a boszorkányok által zaklatott személy szentelt rózsafűzért hord magával, és naponta legalább egyszer szentelt vizet iszik.

Az idősebb emberek szerint hatásos volt, ha így szólították meg a nyomó boszorkányt: „Gyere reggel sóér!” Másnap pedig, ha valaki eljött az adott házhoz sót kérni, arra ráfogták, hogy ő volt az este nyomni.

A zoboraljai falvak, mai napig is meglévő boszorkányhitéről 1907 és 1943 között született egyének számoltak be Jancsó-Sípos Annának. Ezen a területen máig él a boszorkányoktól való félelem, attól függően, hogy mennyire elzárt a falu, meg természetesen családonként is változik, hogy mennyire hisznek az efféle hiedelmekben.