Az igézetekkel kapcsolatban igen sok fura elképzelés van a  "műkedvelő, érdeklődő" boszik fejecskéjében. Ezért úgy gondoltam, ez egy olyan téma, ami remek kezdés lehet egy boszorkányos blogon.

A legnagyobb félreértés az igézetek körül az, hogy amit egyszer jól megírtak, az mindenkinek megfelelő, és a kívánt eredményt hozza létre. Ám ilyen nincsen.

A szavaknak hatalmas erejük van, ezért nagyon nem mindegy, hogy hogyan használjuk őket. Egy varázslat esetén különösen nem. Ezért ügyelni kell arra, hogy a varázshasználó által kedvelt szavakból álljon, olyanokból, amelyek jó érzést keltenek benne és a kitűzött cél elérését szimbolizálják.

A jó igézetek a gyermekversekhez hasonlíthatók leginkább. Fontos, hogy rímbe szedettek, ritmusosak legyenek, mert így könnyebben bevésődnek az elmébe, s mantraként mondogathassuk, vagy akár énekelhessük is őket. Ez leginkább abban segít a kevésbé gyakorlott varázsgyakorlónak, hogy az elméje nehogy elkalandozzon, hogy jobban tudjon koncentrálni az elérendő célra. Ráadásul, mivel előre írjuk meg őket, ezzel biztosítjuk, hogy ne mondjunk nem helyes szavakat, vagy rosszul/negatívan összerakott mondatokat, melyek eltérítenek a célunktól.

Ezért például, amikor valakinek varázslatot állítok össze, először alaposan kikérdezem, a kívánságáról. Nem csak azért, hogy biztosan jó célt tűzzünk ki, hanem azért is, hogy a saját szavaiból állítsam össze neki a megfelelő igézetet. (Talán ez a legnehezebb része a jó varázslatnak!)

Íme, egy példa:

Egy kedves illető azzal keresett meg, hogy segítsek helyreállítani a barátságát valakivel, aki megunta az ő „tapadós” stílusát. Nagyon fontos volt a számára, hogy régi barátja átérezze az ő helyzetét, megértse őt. Ezért az igézetébe többek között ez a négy sor is helyet kapott:

Drága barátom, lelki társam,

Te vagy az, kire mindig vártam.

Kívánságom, hogy Te is érezd,

Mindazt, amit én most érzek.

Természetesen ez csak egy részlet az eredetileg 12 soros igézetből, de remélem, jól szimbolizálja azt, amit itt be akarok mutatni. Ebben a versikében minden egyes szó (természetesen nem ilyen összeállításban) elhangzott a varázslatot végrehajtani készülő szájából, azaz a sajátjai, nem hangzanak idegenül a számára, s ráadásul pozitív kötődést hoznak létre benne.

Ha tehát igézetet akarsz írni magadnak, a következő teendőid vannak:

1./ Ha már kitűzted a célt (ez az egyik legfontosabb dolog, legközelebb kitárgyaljuk!), meg kell figyelned a spontán beszédedet, hogy milyen szavakat használsz vele kapcsolatban. Javaslom, ha nincs egy külső megfigyelőd, aki segít, vedd fel a szavaidat magnóra, s azt visszahallgatva dönts.

2./ Aztán jó, ha a kulcsszavaiddal kapcsolatos érzéseidet is megfigyeled. Ezt egy lecsendesedett állapotban (meditációban) tedd meg, egyenként.

3./ Ha ezzel megvagy, szerkeszd össze a versikédet, minél egyszerűbbre, ritmusosabbra, hogy könnyen megjegyezhető legyen a számodra, és persze a célod irányába vigyen. Azaz, csakis megerősítő gondolatok legyenek benne, s semmiképpen ne szóljon olyasmiről, amit nem akarsz!