Ha rendszeres olvasóim egyike vagy, akkor valószínűleg alig várod már, hogy valami olyat is találj itt, ami segíti a spirituális fejlődésedet, s támogat abban, hogy egyre "jobb boszorkány" legyél. Örömmel tudatom hát, hogy itt az első "lecke", mely önmagad megismeréséhez tartozik az által, hogy rávilágít háromlényegű lényedre, s rendeltetése, hogy ezentúl jobban szem előtt tartsd valódi önmagad.

"Akik magasabb tudatállapotot érnek el, testi vágyaikat egyensúlyba hozzák az elméjükkel és a lelkükkel. Teszik ezt azért, mert tisztában vannak azzal, hogy háromlényegű lények vagyunk: test, szellem/elme és lélek.

Sajnos viszont a legtöbb ember megfeledkezik erről. Nemhogy a lelkükkel, de még az elméjükkel sem foglalkoznak többet kb. 30 éves koruk után. Nem olvasnak, nem írnak, nem tanítanak, nem tanulnak. Az emberek megfeledkeznek az elméről, nem táplálják, nem fejlesztik többé. Nem juttatják új információhoz, és csak a szükséges mértékben engedik reagálni a külvilágra. Megelégszenek azzal, hogy a test szintjén élik le az életüket.

Az az igazság, hogy a legtöbb ember nem akar gondolkodni.

„Könnyítsétek meg a dolgomat. Mondjátok meg mit tegyek!”

Ezt akarja a legtöbb ember. „Hová üljek? Hová áljak? Hogyan köszönjek? Mikor fizessek? Mit akarsz, mit tegyek? Hogy szólnak a szabályok? Hol vannak a határaim? Mondjátok meg, mondjátok meg nekem! Megteszem, csak valaki árulja el hogyan.”

Aztán megcsömörlenek és kiábrándulnak. Pedig minden szabályt pontosan betartottak, ahogy megszabták nekik. Mégis mi alakult rosszul? Mikor romlott meg? Miért csúszott félre az élet?

Akkor ment tönkre, amikor nem használták többé az elméjüket, a leghatékonyabb teremtő eszközüket.

Egy bizonyos kisebbség persze megértette, hogy nem csak teste, de elméje is szomjazza a friss táplálékot. Ők akár egy életen át nyitottak maradnak az új információkra, s tán még azt is belátják, hogy képesek a sorsukat befolyásolni, s nem a körülményeket okolják folyton életük alakulásáért.

Ahogy mondtam a kisebbség belátta, hogy egyensúlyban kell tartani testét és elméjét, de sajnos még ennél is kevesebben vannak azok, akik tudatában vannak lelkük igényeivel is.

Táplálod-e a lelked? Észreveszed-e egyáltalán? Gyógyítod vagy bántod?

Ugyanolyan magányos a lelked, mint az elméd? Vagy még jobban elhanyagolod? Mikor érezted utoljára lelked megnyilvánulását? Mikor sírtál utoljára örömödben? Mikor írtál verset, szereztél zenét, festettél képet? Mikor táncoltál az esőben? Mikor másztál meg egy hegyet, úsztál meztelenül, sétáltál a naplementében csakis a környezeted szépségére figyelve? Mikor egyesültél a természettel, és mikor kutattad Istent?

Mikor történt meg utoljára, hogy egyedül ültél a csendben, és léted legmélyebb zugát kutattad? Mikor köszöntél oda a lelkednek?

Ha egyoldalú lényként élsz, mélyen belefeledkezel tested gondjaiba. Pénz, szex, hatalom, birtoklás. Fizikai ingerek és kielégítésük. Biztonság, hírnév, anyagi nyereség.

Ha kétoldalú lényként élsz, kiterjeszted érdeklődésedet az elme dolgaira is. Társaság, alkotás, új ötletek izgalma, friss elképzelések, új tudás befogadása, kihívások, személyes fejlődés.

Amikor háromlényegű lényként élsz, végre egyensúlyba kerülsz önmagaddal. A lélek dolgaival is foglalkozol: spirituális azonosság, életcél, Istenhez való viszony, lelki fejlődés, végső cél.

Ahogy feljebb és feljebb jutsz az egyre magasabb tudatállapotok lépcsőjén, egyre inkább át tudod élni léted minden vonatkozását, egyiket sem részesítve előnyben a másikkal szemben.

Ne feledd! Azért születtél embernek, hogy mindhárom szinten megéld önmagad!"

(Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel 2)