Egy magas szintre eljutott boszorkánynak vagy mágusnak valójában nincsen szüksége semmilyen kellékre ahhoz, hogy mágiát gyakoroljon. De ilyen komoly szintet elérni, az eszközök használata útján lehet csak. Sőt, egy bonyolultabb mágiához, még a „nagytudásúak” is használnak eszközöket.

Tehát, aki ezen az úton kíván haladni, annak szüksége lesz rá, hogy összeállítsa mágikus kelléktárát. Vegyük sorra őket! Első témánk, az öltözék.

A régi hagyományokban a boszorkányokra nincs igazából jellemző ruházat, hiszen ők természeti mágiával, gyógyítással foglalkoztak, amihez erre nem volt szükség. Az újabb trendek a fekete öltözet, s főként a boszorkánykalap, rituálékhoz pedig a talár, különböző színekben.

A varázslók/mágusok öltözéke már egy másik szint. Ők „komoly” mágikus gyakorlatot folytattak, ezért a ruházatuknak is passzolni kellett a szertartáshoz. Íme, egy (már nem tudom miből és honnan) „kölcsönzött” összefoglaló erről:

Természetesen a varázslói képességek első árulkodó jele a ruha. Világszerte a varázslók hagyományos „egyenruhája” a hosszú, bő, bokáig érő köntös, illetve a magas, csúcsos, széles karimájú süveg. Ha azt akarod üzenni a világnak, hogy varázsló vagy, a köntös és a süveg nélkülözhetetlenek. A köntösök pontos paraméterei persze egyénenként változnak.

A spektrum tetején, a mutatós varázslók általában a legdrágább anyagokból: bársonyból vagy selyemből készült köntösöket viselnek. Ezek lehetnek élénken mintásak vagy egyszerűek, ám az ízlésesen megjelenő, általában arany vagy ezüst szállal behímzett mágikus szimbólumok vagy rúnák is bekerülnek a mintázatba. Ezek a misztikus szimbólumok leggyakrabban a széleken, szegélyeken és/vagy az övön találhatók, de esetenként díszíthetik a köntös egészét is. Olykor már maguk a szimbólumok is mágikus erővel rendelkeznek, s fontosak lehetnek a varázsló mágikus képességeinek működtetésében. Különösen feltűnő varázslók viselnek olyan szimbólumokat, melyek világítanak, ha varázsigét mondanak, vagy ha valamely mágikus erejüket alkalmazzák. Alkalmanként egy mágikus rítus egy egész sor köntös viselését megkövetelheti.

Általában azoknak a varázslóknak, akik jó minőségű ruhákat viselnek, magas, tekintélyes süvegük is van. Ezek rendszerint ugyanabból az anyagból készülnek, mint a köntösök, és ugyanolyan fizikai vagy mágikus mintázatuk is van. A jómódú varázslók kedvenc színei a fekete, az éjkék, az arany és a sötétzöld. Ritkább esetben a jó minőségű ruha  készülhet élénk színekből, piros, kék, tengerzöld és sárga – vagy elképzelhető valamilyen absztrakt, tekergő, kanyargó minta. A jó minőségű fehér köntös ritkaság, és általában azt jelzi, hogy az illető varázsló gonosz.

A skála másik végén sok hatalmas varázsló „alulról” közelíti meg a divatot. Bár a köntös itt is általános, ezek olcsó, házi gyártású gyapjúból vagy zsákvászonból készülnek, színük piszkos-fehér, szürkés vagy barnás árnyalatú, esetleg tompa kék vagy zöld. Az ilyen jellegű köntösön nincsenek szimbólumok. Az önmutogatósabb társaik süvegeivel szemben ezek a varázslók megelégszenek kopott, lekonyuló süvegekkel is, melyek csak sejtetik, hogy valaha csúcsosak lehettek. A kifejezetten megátalkodott varázslók esetleg még süveg nélkül is járhatnak, s ehelyett vászoncsuklyát viselnek. Ezek a mély csuklyák vagy a köntös részei, vagy gyakrabban egy stólához tartoznak, amely a vállat és a felsőtestet fedi.

Az ilyen ruhát viselő varázslók könnyedén beleolvadnak a környezetükbe, s szabadon járhatnak-kelhetnek, hiszen nem tűnnek ártalmasabbnak egy közönséges öreg vándornál. Az ilyen figurák inkább mágusok vagy varázsigemondók, mintsem ritualisták; a rítus mindenféle tárgyat és eszközt igényel, ezért nem nagyon illik a vándorló varázslókhoz.

Hát, elég fura lenne, ha manapság az utcán ehhez hasonló öltözékben jelennénk meg. Azt hinnék, jelmezbálba készülünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne legyen ilyen ruhánk. Sőt, én nagyon jónak találom, ha valakinek van szertartási öltözéke, amit soha másra nem használ, csak a varázslatokhoz. Ezt a rituális fürdő után felvéve, az ember megtisztul a hétköznapi dolgoktól, s jelzi a testének/lelkének, hogy egy „más” létszintre lép, a spiritualitás szintjére. A ruha nyújthat annyit, mint a szépen elrendezett oltár. Mindkettőt ki-ki a maga ízlése és lehetősége szerint formálja, de mindenképpen tanácsolom, hogy az ízlésednek, az elvárásaidnak megfelelő legyen. A „megteszi ez is”, vagy a „jó az úgyis” nem lehet a mágikus gyakorlatod alapja, mert ha az, akkor az eredményeid is csak olyanok lesznek!